jdrama.movie

 
Jdrama.movie

Bemutatkozás:

Az oldalon, japán sorozatok és filmek fordítását találhatjátok meg, illettve a Hey Say Jump nevű japán együttessel kapcsolatos dolgokat

A fordításaimat Niki néven készítem, és ha bármi észrevételetek vagy kérésetek van, nyugodtan keressetek fel.

Design: A kód alapja Lindától származik és Anne D. szerkesztette át.

Elérhetőség:

nikolettvarga02@gmail.com

 
Chat

 
Cserék

 
Frissítések
Frissítések : Téli Szerelem 1.rész

Téli Szerelem 1.rész

  2019.11.05. 18:59

Sziasztok!

Ez most egy kicsit más jellegű bejegyzés lesz. Nem sokan tudják rólam, de nagyon szeretek különböző sorozatokhoz kapcsolódóan rövidebb történeteket írni. Szeretném itt is megosztani az egyiket, mely a Téii Szerelem címet viseli és a Momikeshite Fuyu ihlette a történetet.

A főszereplő Kitazawa Shusaku egy rendőr, akinek a családi helyzete nem túl rózsás. Anyját egy idegszanatóriumban kezelik, apjával és idősebb testvéreivel pedig nem igazán tartja a kapcsolatot. Egyetlen ember képes őt csupán megérteni, Sugihara Harumi a társa, akivel együtt dolgozik. Shusaku már rég szemet vetett a lányra, de gyávasága okán ezidáig titokban tartotta a dolgot. Ám mikor Shusaku apja meg akarja ismerni fia állítólagos barátnőjét, az érzései Harumi iránt kezdenek felszínre törni. Ám a lánynak rengeteg titka van, így Shusaku-nak nem lesz könnyű dolga ha meg akarja őt hódítani.

Remélem mindenkinek tetszeni fog ez a kis történet :)


 

Mindig is imádtam mikor az emberek azt kérdezték tőlem"Milyen érzés harmadik gyereknek lenni?". Mégis miért nem veszik észre, mennyire idegesít a téma. Talán akartam én harmadik gyerek lenni? Vagy úgy egyáltalán megszületni? Igazából utálok én lenni a harmadik a tökéletes bátyám és nővérem mögött. Az emberek többsége főleg a kollégáim szerint csak felfújom a dolgot. Most komolyan, mit lehet ezen felfújni? Utálok harmadik gyerek lenni? Igen. Érdekel ez valakit? Hát persze, hogy nem. Elvégre ki a fene törődik egy huszonöt éves kölyök véleményével? Tiszteletet egyedül a munkahelyemen kapok. Nem hiába tanultam annyit az egyetemen és szenvedtem végig azt a négy évet. Most a Tokiói rendőrség fő parancsnoka vagyok, sok embert kell nekem irányítanom. Miután leparkoltam a kocsimat be is léptem az őrsre. Egész csicsás egy épület kívülről, kár, hogy ez a belsejéről már nem mondható el. Az irodám nagyon kicsi, örülök, hogy elférek benne.
- Jó reggelt mindenkinek! - léptem be a nagyterembe, ahol a nyomozók már lázasan dolgoztak.
- Reggelt, főnök! Az asztalodon van a ma reggeli jelentés! Ma még a szokásosnál is előbb bent volt! - Kurosaki az utolsó mondatot már a fülembe suttogta, hogy a többiek ne hallják meg. A srác az egyik legfőbb bizalmasom, szóval teljes mértékben megbízom benne.
- Az a kis pedálgép, tudja, hogy kell bevágódni a nagy főnöknél! - Elvettem az asztalról a ma reggeli újságot és azzal együtt bevágtattam az irodába.
- Kitazawa, késtél, mint általában! - háttal ült nekem, de még így is magam elé tudtam képzelni azt a gúnyos mosolyát.
- Hányszor mondjam el neked, nem én kések mások érkeznek túl korán!
- Mondhatod akár ezerszer is, nem változtat a dolgon! - megfordult a székkel, vállig érő barna haja, pedig csak úgy suhant utána. Sugihara Harumi valószínűleg a valaha élt legidegesítőbb nőszemély, akit ez a föld a hátán hordott. Legnagyobb sajnálatomra, már az egyetem óta ismerem, hiszen csoporttársak voltunk. A kapcsolatunkat valahogy az ellenség és barát közé tudnám helyezni. Nem vagyunk barátok, de amikor kell, kisegítjük egymást.
- Ma valahogy olyan más vagy!
- Oh, a hajam tényleg nem áll úgy, ahogy kellene! - a hajam sötétbarna, szinte már fekete és elég rövid. A frufrumat mindig a jobb oldalra fésülöm, hogy látszódhasson az arcom. A bátyám szerint, így könnyebb nőket fogni. Persze, nálam ez is másképp történik. A nők odajönnek hozzám és összecsipkednek, de ennyi. A pufók arcom áldás és átok is egyben.
- Nem, de úgy tűnik az egód ma a szokásosnál is nagyobb!
- Talán tehetek én róla, hogy szépnek születtem?
Tényleg, ha felvennél egy parókát, senki se hinné el, hogy pasi vagy.
- Hányszor mondjam még el neked, hogy ne nevezz lánynak! - kiabáltam le a fejét, de ő csak tovább nevetett.
- Hoztam neked is kávét! - nyomta a kezembe a bögrémet.
- Köszönöm! - lenyugodtam és rámosolyogtam. Tény, hogy idegesítő, de attól még kedvelem őt.
- Beleolvastam a jelentésekbe és találtam egy érdekes esetet. Egy idős férfi feleségét holtan találták, de senki se tudta eddig kideríteni, hogy ki volt a gyilkos.
- Hmm, ez valóban érdekes. Mit szólsz Sugihara, körbeszaglászunk egy kicsit? - bólintott egyet, majd magunkra kaptuk a kabátunk.
- Főnök, hová mentek? - állta el az utamat Kikuchi, aki még új volt itt.
- Kihallgatáson leszünk, ha a nagyfőnök kérdezné! - kisétáltunk az őrsről és beszálltunk a szolgálati kocsiba.
- Fura vagy ma! Szinte soha nem fordult még elő, hogy te magad mentél volna egy kihallgatásra, inkább behívattad a gyanúsítottat!
- Igen, de ez elég érdekes eset és szeretem a kihívásokat. Jut eszembe, munka után nem megyünk el inni valamit?
- Viccelsz velem? Mióta vagyunk ilyen jóban?
- Ez nem vicc! Hiszen hétvégenként is együtt szoktunk inni.
- De most nincs hétvége!
- Tudom, viszont szükségem van valami erősre!
- Nem bánom, rábeszéltél, de csakis munka után. - Miután megérkeztünk a megadott címre, bekopogtattunk. Egy ötven év körüli, őszes-fekete hajú férfi nyitott ajtót.
- Kitazawa Shusaku felügyelő vagyok, ő pedig a társam, Sugihara Harumi! A felesége halálával kapcsolatban szeretnénk beszélni magával! - felmutattam a jelvényemet, hogy bizonyíthassam az igazamat.
- Jöjjenek csak be! - beengedett minket, mi pedig a nappaliban lévő kis fekete kanapéra ültünk.
- Kérem mesélje el mi is történt pontosan! - Épp csak hazaértem, a feleségem pedig a lépcső előtt feküdt és már nem lélegzett. Bevitték a kórházba, de már nem tudták őt megmenteni.
- Megpróbálta újraéleszteni?
- Természetesen igen, de nem használt.
- Hol tartózkodott, mikor az incidens történt?
- A munkahelyem.
- Meg tudja ezt valaki erősíteni?
- Az alkalmazottak igen! - a hangjában bizonytalanság volt, mintha maga se hinné el, amit az előbb mondott. Azt hiszem a lényegre tapintottam. Miután végeztünk, Harumi és én a kocsiban beszéltük át a hallottakat.
- Szerintem a férj nyakig benne van a dologban.
- Nem hinném, a nő nyakán kötélnyomok voltak, biztosan öngyilkosságra készült! - Harumi előkereste a jelentést, majd képeket mutatott nekem a nőről. A képeken egyértelműen látszott a kötélnyom a nyakán.
- Miért olyan biztos ez? Akár gyilkosság is lehetett. A tettes az áldozat nyaka köré tekerte a kötelet, így könnyen meg tudta fojtani. A vérzés pedig az oxigén hiánya miatt megpattant ér miatt következett be. Különben is, valahogy nem áll össze nekem a férj története.
- Sajnos nincs a kezünkben semmiféle bizonyíték, így mindössze annyit tehetünk, hogy megvárjuk a házkutatás eredményét! - már épp megosztottam volna a gyanúmat a férjről, mikor megszólalt a mobilom.
- Öcsi, nahát végre hajlandó voltál felvenni, azt az ostoba telefont? - hallottam meg a vonal másik végén a bátyám hangját. Na, már csak ő hiányzott, kellett nekem felvennem a telefont.
- Mit akarsz Reiji?
- Apánk és Haruka várnak már haza! Az öreg szeretne gratulálni neked!
- Mégis mihez?
- Nem mindegy? Ha végre hazatolod a feneked, akkor meg fogod tudni! - dühösen nyomtam ki a mobilt. A múltkori után még beszélni akar velem? Hisz eleve azért költöztem el, mert már minden a testvéreimről szólt, most meg hirtelen gratulálni akar? Ugyan minek? Kétlem, hogy a munkámról lenne szó.
- Miért érzem azt, hogy ma nem megyünk sehová?
- Az apám látni akar, szóval el kell halasztanunk a programunkat. Még mielőtt elfelejtem, ez a tiéd! - vettem elő egy kis kék dobozt és a kezébe nyomtam.
- Mi ez?
- Csak nyisd ki! - kinyitotta és kivette belőle, a pár apró gyémánt fülbevalót.
- Ez az a fülbevaló, amit a kirakatban láttam?
- Néhány napja a srácokkal arrafelé jártam és megláttam ezt. Eszembe jutott, mennyit hisztiztél ezért a fülbevalóért, ezért gondoltam megveszem neked.
- Köszönöm Shusaku! - maga felé fordította az arcom jobb felét és egy puszit nyomott rá. Bár nem vettem észre, de érzetem, hogy a fülem tövéig elpirultam. A fenébe, miért kell ezt a hatást kiváltania belőlem. Vagyis, miért pont neki? Hiszen nem is szeretem őt!
- Na jó, visszaviszlek az őrsre, én pedig lelépek. Akkor, majd holnap találkozunk! - visszavittem Harumi-t, majd bepattantam a kocsimba és hazamentem. Egy kis lakást bérelek Hayato-val, akit még a kórházban ismertem meg, mikor beteg voltam. Hogy pontosan mi volt a bajom, arról nem szeretek beszélni. Ugyan kinek lenne kedve arról beszélgetni, hogy húsz éves korában rákos volt? Leukémiám volt és egy teljes évig harcoltam a betegség ellen. Ezekben az időkben ismertem meg az akkor középiskolás Hayato-t, aki szintén ebben a betegségben szenvedett és sok támogatást kaptam tőle. Senkinek sem kívánom azt, amin keresztül kellett menjek. A betegséget már csak képek őrzik, mint az, amelyiken kopaszon és halál sápadt arccal ülök egy kerekes székben Harumi mellett, aki épp a vállamra dőlve mosolygott rám. Bevallom gyűlöltem így kinézni, mégis ez a kép van az éjjeli szekrényemen. Miért is? Nos, ez az egyetlen kép, amin Harumi meg én együtt vagyunk, ezért különleges a számomra. Akkoriban rengeteget segített nekem, a tornáknál is ott volt velem, plusz elviselte az összes kirohanásomat. Nagyon hálás vagyok neki ezért, így megígértem magamnak, ha bármikor segítségre lenne szüksége, kérés nélkül azonnal ugrani fogok, hogy segíthessek neki. Elvégre ő is kérés nélkül lett az ápolónőm, egy éven keresztül. Visszakanyarodva Hayato-ra, miután mindketten elmehettünk a kórházból, megkértem apámat, hogy hálából amiért támogatott, fizesse ki az egyetemi tandíját. Miután az utolsó veszekedésünk után elköltöztem otthonról, Hayato befogadott, így most ketten lakunk, az apró kis lakásban.
- Megjöttem! - kiabáltam be, hátha Hayato már otthon van.
- Üdv itthon! Máris hazaértél? Hiszen még csak három óra!
- Igen, de mára már nem volt több munka. Kérhetek tőled egy szívességet?
- Persze, miről lenne szó?
- Előkészítenél nekem egy öltönyt, meg egy inget?
- Mire kell az neked?
- Az apámék azt akarták, hogy menjek át hozzájuk vacsorára!
- Akkor jobb, ha most elmész zuhanyozni, majd én előkészítem a ruhádat.
- Mire is mennék nélküled! - bevágtattam a fürdőbe és lezuhanyoztam. Mire végeztem, a szobámban már elő volt készítve egy fekete öltöny, fekete inggel és nadrággal. Magamra kaptam a ruhákat, majd a szemem rátévedt arra a bizonyos képre. Úgy nézhettem ki, mint a sikoly a festményen. Kopasz voltam és halálsápadt. Bezzeg Harumi azzal a ragyogó mosolyával olyan aranyos volt. Nem is értem mi van velem mostanában. Lassan már többet gondolok erre a lányra, mint a munkámra, pedig megrögzött munkamániás vagyok. Remélem ebből nem az fog következni, hogy beleszeretek. Jelen pillanatban nem férne bele az életembe egy kapcsolat, pláne nem vele. Túlságosan is más lenne minden, ezt pedig nem akarom. Miután elkészültem, elköszöntem Hayato-tól és elindultam a szülői házhoz. Az anyám tíz éves koromban elköltözött a házból és én vagyok az egyetlen, akit hajlandó megtűrni a közelében. Lassan már tíz éve él egy zárt intézetben, utoljára a betegségem idején találkoztam vele. Az idegei nem bírták a sok veszekedést az apámmal. Eléggé elszomorító a tény, hogy én vagyok az egyetlen, akit a családban még hajlandó látni. Persze nem hibáztatom, elvégre a testvéreim se nagyon akarják őt látni. A bátyám Reiji orvosként dolgozik egy közkórházban és mindenki elismeri. Már, hogy ne tennék, mikor emberi életek múlnak rajta. A nővérem Haruka elismert ügyvéd, így vele gyakrabban találkozok egy-egy ügy kapcsán. Bár ezek a találkozások általában vitába fulladnak, mert még soha életében nem vesztett el egy ügyet se. Kíváncsi lennék mi történne, ha egyszer mégis előfordulna. Szerintem tuti eret vágna magán. Az apánk annak a középiskolának a tanára, ahol annak idején mindhárman tanultunk. Tehát ez a Kitazawa család, akik lubickolnak a pénzben és az elismerésben. A házunk két szintes és nagyon antik. A falak kívülről homoszínűek és egy nagy udvar is tartozik hozzá. A nappali kávészínű a falakat megannyi kép díszíti, különböző művészektől. Az antik hatást tetézi a fekete bőrkanapé és a hatalmas kandalló is. A szobák a második szinten vannak. Az én szobám viszonylag nagy és karamellszínű. Eléggé kitűnik a többiek szobája közül, ugyanis az inkább modern, mintsem régies. Hatalmas franciaágy, kézzel faragott íróasztal, egy hatalmas hófehér gardrób és fehér függönyök. A modernség annyiban fogy ki, hogy amíg a többiek szobájában semmi elektronikai kütyü nincs, a tévét leszámítva, addig az én szobám tele van ilyesmikkel. Távirányítóval irányított lámpák, számítógép és még hasonló dolgok. Miután megérkeztem, kissé idegesen léptem át a szülői ház küszöbét.
- Megjöttem! - motyogtam az orrom alatt, hátha nem hallja meg senki és elmehetek.
- Shusaku, isten hozott itthon! - az apám fülig érő mosollyal fogadott és meg is ölelt. Na jó, ezt totál nem vártam volna tőle.
- Nos, mi volt olyan fontos, hogy ide kellett jöjjek?
- Mindent a maga idejében fiam! Fumi-chan a kedvencedet készítette, szóval előbb inkább együnk! - bementünk az étkezőbe, ahol legnagyobb bánatomra már ott voltak a testvéreim is.
- Nahát, megérkezett a tékozló fiú! - a bátyám gonosz vigyorral köszöntött, nekem pedig kedvem lett volna behúzni neki egyet.
- Öcsi, hogy megnőttél! - a nővérem felállt és összekócolta a hajamat.
- Egy hete találkoztunk Haruka, nem egy éve! - morogtam, majd leültem a szokásos helyemre. Nagyon fura volt két év után, újra itt lenni. Túl sok minden történt ez alatt a két év alatt. A vacsora után visszamentünk a nappaliba és ott folytattuk a csevejt.
- Nagyon örülök, hogy újra a közelemben tudhatlak fiam!
- Apa, nem hagyhatnánk a személyeskedést? Hiszen annak idején épp te akartad, hogy elköltözzek innen, vagy tévedek? Én csak teljesítettem a kérésedet! Akkor elárulnád, hogy miért kellett idejöjjek? - láttam, hogy nagyon zavarba jött. Végtére is, ő akarta annyira, hogy költözzek el, én csak teljesítettem eme kérését.
- Igazából gratulálni akartam a kapcsolatodhoz! - miféle kapcsolat? Lopva a testvéreimre pillantottam, akik igyekeztek elfojtani a nevetést. Szóval ezt a játékot játsszuk? Nem fogom megadni nekik az örömöt, hogy ismét beégethessenek, ahogy azt tették már korábban is.
- Oh igen, tudod még nem akartuk nagy dobra verni a kapcsolatunkat, elvégre csak néhány hónapja vagyunk együtt, de ha már az én drága testvéreim lelőtték a poént, azt hiszem jobb, hogy már most kiderült! - láttam, hogy a testvéreim arcáról lehervad a mosoly, nekem pedig nagyon tetszett, hogy végre én kerültem fölénybe.
- Akkor mi lenne, ha a jövőhéten elhoznád őt, hogy bemutasd apának? - Haruka, néha igazán befoghatnád, a lepcses szádat!
- Ez egy remek ötlet! Nagyon szeretném megismerni, a fiam választottját! - remek, újabb leégés fog következni, ha nem találok valakit, aki eljátszaná a barátnőmet.
 

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
 
Még nincs hozzászólás.
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre